A település bemutatása

A település földrajza

Somberek (németül Schomberg, szerbül Šumberak, Šumbrig) község Baranya megye keleti részén terül el. A megyeszékhelytől, Pécstől keletre fekszik, tőle való távolsága 45-50 km. A Baranyai-dombság egyik településeként Mohács város vonzáskörzetéhez tartozik, attól 12 km-re.

Az 56-os közlekedési útról, ennek is a Mohács – Szekszárdi szakaszán, a Csele patak mellett, pontosan a II. Lajos emlékműnél szemben egy 6 km hosszú, kanyargós út vezet Somberek község felé. A lágy ívelésű dombok között, a Csele patak és a Bozsok – bári malomárok szinte körbe ölelik a községet. Gondozott falu, szelíd, szép, lankás dunántúli táj.

Mérsékelten meleg, mérsékelten nedves éghajlatú területen 120 méterrel a tengerszínt felett fekszik. Belterülete: 165 hektár külterülete: 2977 hektár

A település története                

A Somberek környékének legrégebbi régészeti leletei a rézkorból származnak, melyek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak.

A vidék az emberek által folyamatosan lakott település, így gyakran fordul elő, hogy az eke rómakori emlékeket fordít ki a földből. Határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek.

A XIV. Század elejéig Bar-Kalan nemzetség birtokaihoz tartozott a község.

A falu első írásos említése egy oklevélben, 1382-ben történik, történelmét ettől az időponttól tudjuk nyomon követni. Somberek nevét, a történelem folyamán többféleképpen írták, s a falunév valószínűleg a som növényre, valamint a sombokrokkal benőtt cserj és helyre utal. Az 1526-ban bekövetkezett a törökök elleni mohácsi csatavesztés után a lakók elmenekültek, de később a szétszóródott nép lassan visszatért a faluba. Lakói magyarok, fizettek adót a töröknek, a magyar földesúr is kivetette a neki járó adót, és a szigetvári várnak is adóztak.

 A török megszállás alatt szerb lakósok is települtek be a községbe.
 

Ennek két oka volt:
- a török hazájukban elnyomta a szerbeket, a Magyarországra települőket támogatta, arra gondolván, hogy a katolikus magyarok és a görögkeleti szerbek majd nem férnek össze egymással, s ezáltal, mint hódítóknak kevesebb gondjuk lesz az őslakósokkal.- A hadjárat során elnéptelenedett magyarországi falvakba új adózókat akartak telepíteni.A törökök a Bécs elleni sikertelen ostrom után 1683-ban megkezdődik Magyarországról való kiűzésük is. Somberek és környéke újra a felvonuló hadak útvonalába esett, s így az itt lakók ismét elbujdostak, vagy nagyon sokat szenvedtek. A törökök kiűzése után a földesuraknak eredeti okirattal kellett igazolni tulajdonjogát s meg kellett fizetnie a hadjárat költségének reá eső részét. Miután ez Somberek esetében nem történt meg, így a község kincstárra szállt. 1732-ben a falu a Sauska család birtokába került, - Savoyai Jenő seregében egyébként szolgált egy Sauska nevű ezredes. Később, az 1740-es pécsi, vármegyei jegyzőkönyvekben az olvasható, hogy Somberek földesurát, Sauska Antalt „de Somberek” előnévvel tüntették ki. A török hódoltság után az új fölbirtokosok a lakatlan, illetve a gyéren lakott településeket, vidékeket igyekeztek benépesíteni. Így - bár már éltek itt szerb lakósok - javarészük az ipeki görögkeleti püspök vezetésével csak ekkor került betelepítésre, s így Somberek község is. Legnagyobb szerepe azonban a németség betelepítése volt. Egyes források, illetve a dunaszekcsői egyházi anyakönyvek szerint is a németség Somberekre költözése 1745-ben kezdődött, Fulda-Pfalz és a Schwarzwald környékéről. Az itt lakó népek békésen éltek egymás mellett, de külön iskolájuk, papjuk volt, s külön tartották meg rendezvényeiket saját szokásaik szerint.

Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak, a község vezetője a bíró, munkáját esküdtek segítik. Az emberek kötelesek a falu vezetését tisztelni, és utasításaikat betartani. Mindenki élte az egyszerű falusi emberek akkori, megszokott életét. Változatosságot csak az 1848/49-es szabadságharc hozott. Egy érdekes feljegyzés a falu történetéből: a község Schnellenberger nevű tanítója néhány emberrel beállt önként Kossuth seregébe. További sorsukról, vagy mást, nem olvashattunk. Nehéz időket hozott a falura az első világháború kitörése. A férfiakat elvitték katonának, az asszonyok otthon maradtak a gyerekekkel, a földeket nem tudták megművelni.

A háború végére Somberek hősi halottainak a száma 88 férfi volt. Nevük az első világháborús emlékművön olvasható. Az első világháború végén a szerb királyi csapatok megszállták a mi községünket is. Amikor a békeszerződés értelmében a katonák kivonultak, a sombereki szerb nemzetiségiek közül többen optáltak Jugoszlávia javára. Ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk a magyar törvények értelmében nemcsak a községet, hanem az országot is. Így aztán a falu csaknem teljesen német község lett. Ez a tény az 1930-as évek második felétől nagyban befolyásolta a községünk lakóinak sorsát és a falu történetét. A Németországban létrejött „német népközösség” eszméjének felszításával, számos Magyarországi németet sikerült a Volksbundba beszerveznie. A Volksbund nemcsak agitációval, hanem fenyegetésekkel is igyekezett minél több embert beszervezni. Ez a sombereki németséget is megosztotta. Pintz Bálint, a falu papja a hazához való hűség gondolatát szorgalmazta.

A szovjet csapatok közeledtére sok házban csomagoltak össze, hogy kivándoroljanak Németországba, de végül 35 - 38 család hagyta el a községet. Sokakat a „kollektív bűnösség elve” alapján később telepítettek ki az egykori NDK -ba és Nyugat Németországba. A kitelepített családok helyébe 1945 -ben székelyeket, és l947-48-ban felvidéki magyarokat telepítettek be.

Ezzel megváltozott a falu nemzetiségi összetétele.

Michelisz Ferenc

fotók: Csoboth Tamás, Bogdán Jánosné

ugrás a tetejére