A Sombereki Vöröskereszt

A mai világ legnagyobb, legszervezettebb és legrégibb múltra visszatekintő szervezete a Vöröskereszt. Községünkben a háború előtti időszakról nincsenek adataink, de valószínű, hogy működött alapszervezet. A háború után folyamatos volt az alapszervezet munkája, mind az iskolában, mind a felnőttek körében. A legnagyobb munkát a véradás szervezésére helyezték.

1995. október 4-én lakossági igényként az alapszervezetet ujjászerveztük, új vezetőséget választottunk, 26 fővel kezdtük meg a munkát.

A létszám gyorsan növekedett, és 1996-ban már 120 főre emelkedett. Ehhez feltétlen hozzájárult, hogy a nők 55 éves korukban mehettek nyugdíjba, a TSZ megszünt, sok volt az előnyugdíjas, tehát még nagyon aktív, minden feladatot szívesen vállaló, főként asszonyokból álló nagyszerű közösséget lehetett kialakítani. A nyugdíjas klubbal nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. A tagok jó ötletekkel álltak elő, és úgy gondoltuk a lakosság minden rétegének, fiatalnak és öregnek kínálunk programot.

Létrejött a „Fiatalaasszonyok klubja”, mely külön munkaterv szerint foglalkozott a várandós, gyesen lévő kismamákkal, óvodás szülőkkel. Vezetőjük az akkori védőnő: Korsós Andrásné volt. Az iskolában a vöröskeresztes tanárelnök, Keresztes Zoltánné irányította a munkát. Előadásokat, tanfolyamokat, akciókat szerveztek és versenyekre jártak. Ők is külön munkaterv szerint dolgoztak. A felnőttek részére külön szakembereket kértünk fel előadások megtartására. Elsősorban egészségügyi, mezőgazdasági, jogi témákban. Tanfolyamokat szerveztünk, pl.: népszerű volt a házi betegápolási tanfolyam, hiszen a gyakorlati részét a szociális otthonban végeztük. Kiállításokat szerveztünk a közösségben élő tehetségek, és a lakosság kézimunkáiból is. Asszonytornát tartottunk, a mozogni vágyók részére immár 12 éve. Minden évben ünnepélyt szerveztünk az idősek napján, és itt köszöntöttük a 70 éveseket.

A véradók napját ünnepélyes keretek között a Művelődési Házban tartottuk, majd vacsorával egybekötött ünnepségen külön köszöntöttük a 10 és 20 szoros véradókat. Számuk 165 fő volt. 1848-as megemlékezésen mindig koszorúztunk. Minden évben karácsonykor, gyermeknapon megajándékoztuk az óvodásokat és az iskolásokat. Szeretném kiemelni a „Szeretet akciónkat”.

Felmértük az egyedülállókat, a három gyermekes szülőket és karácsonyi csomagot készítettünk, majd házhoz vittük az aktivistákkal. Kiemelhető a rászorulók megsegítésére szolgáló gyűjtőmunka. A folyamatos bel- és árvízkárosultaknak éveken keresztül nagy mennyiségű élelmiszert és ruhát, készpénzt gyűjtöttünk. A lakosság önzetlenségét példázza, hogy egy-egy akciónál 100 család is adakozott. Kiemelném még, a „Fuss az egészségedért” országúti futóversenyt, melyet ma is egyre nagyobb létszámmal szerveznek meg.

Sajnos a rohanó világban ezek a programok szépen lassan elmaradoztak. Viszont ami megmaradt belőle azt annál nagyobb örömmel csináljuk. Például a már említett „Fuss az egészségedért” futóversenyt.

Évente 2 alkalommal rendezünk kiszállásos véradást. Örömmel mondhatjuk, hogy a sombereki véradók száma nem csökkent, sőt minden évben gyarapodunk egy-egy új véradóval

„Segíts, hogy segíthessünk” jelszóval, minden egyes tag büszke lehet, hogy tagja egy olyan szervezetnek, mely 126 országban 250 millió embert számlál!

Vezetője: dr. Major Zoltán

Titkár: Krémerné Kardos Hajnalka